A napközbeni ellátás ügye mára már nagy világszervezeteket (EU Bizottság, OECD, Világbank, UNESCO, UNICEF) megmozgató szakpolitikai téma lett és az egyes országokon belül is – különböző intenzitással persze, de – nagyon jelenős társadalmi üggyé vált a demográfiai és a munkaerő-piaci összefüggések előterében.

 Európában az elmúlt másfél évtizedben a születésszám viszonylag kedvezően alakult azokban az országokban, amelyek nagy gondot fordítanak a kisgyermekes szülők családi és munkahelyi kötelezettségének összehangolására, aminekMagyarországon a legnagyobb akadálya a foglalkoztatási rendszer rugalmatlansága és a 3 évesnél fiatalabb gyermekek ellátását végző intézmények hiánya.

A nők anyai szerepét hangsúlyozó szemlélet, valamint a gyermekvállalás és a szakmai karrier összeegyeztethetőségére törekvők látásmódja közötti értékkonfliktus miatt mindkét álláspont képviselői úgy érzékelik, hogy a társadalom jelentős egy része elítéli, az állam pedig egyes intézkedéseivel hátrányba hozza őket.

A család és a munka összeegyeztetését szolgáló intézkedések esetében legfontosabb a választás valódi lehetőségének megteremtése. Tehát, választhassa méltó módon és értékként elismerten a családon belüli gyermekgondozást az, aki ezt látja a családja számára a legjobbnak, ugyanakkor azt se ítélje el senki, aki a szülést követően gyorsan munkába szeretne állni. Mindkét csoport kapjon meg minden lehetőséget és feltételt a döntéséhez.

A kisgyermekgondozásra hivatott ellátások feltételrendszerét javasoljuk úgy átalakítani, hogy – a kisgyermekek optimális testi-lelki-szellemi fejlődésének biztosítása mellett - segítse elő az ellátást igénybe vevő szülő fokozatos (részmunkaidős vagy egyéb atipikus formában történő) munkába állását, valamint több gyermek születése esetén könnyítse meg a munkaerőpiacra történő ki- és belépést.

            Általánosan elfogadott az EU barcelonai célkitűzése, amelynek értelmében a háromévesnél fiatalabb gyermekek 33%-a részére kell napközbeni gyermekellátási férőhelyet biztosítani. Ennek elérése országos szinten kívánatos, de az arányszám jó referencia-értéknek tekinthető az egyes önkormányzatok által biztosítandó ellátás tekintetében is.

2009-ben az oktatási miniszterek megerősítették, hogy továbbra is ezt az utat követik, és új európai referenciaértéket határoztak meg: 2020-ra a negyedik életévet betöltött, de még nem iskolaköteles gyermekek legalább 95%-ának koragyermekkori nevelésben és gondozásban kell részesülnie. Ez azt jelenti, hogy a bölcsődei-óvodai helyek számának növelése továbbra is fontos feladat marad. Ugyanakkor azonban a koragyermekkori nevelésnek és gondozásnak magas színvonalat is el kell érnie. A bölcsődéknek, családi napköziknek, óvodáknak, iskolai napköziknek nemcsak a kisgyermekes anyák munkavállalása, hanem a hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztése szempontjából is fontos szerepük van.

Magyarországon a napközbeni ellátások szolgáltatása széles palettán mozog. De a 3 éven aluliak esetében a kívánatos hozzáférési arány helyett napközbeni ellátásban mindössze az érintett korosztály 11,16 százaléka részesült 2011-ben (az előzetes adatok alapján 2012 októberében valamivel meghaladta a13 %-ot). Ez az arány még messze elmarad a barcelonai célkitűzéstől (33 %). A 3-6 éves gyermeklakosság esetében már lényegesen jobb a helyzet (90%). E mutatóknak az egyes intézmény-/szolgáltatás-típusokban (pl.: 30 fő feletti óvodai csoportlétszámok) sokszor elfogadhatatlan túlzsúfoltság az ára.

Sajnos, az ellátásokhoz való hozzáférés jelentősen eltér az ország különböző területein mind férőhelyszámban, mind a szolgáltatás igénybevételének összegében (gondozási díj). Nagyok a területi egyenlőtlenségek: a bölcsődék egyharmada a közép-magyarországi régióban van.

            Nem helyes tehát, hogy bizonyos településméret alatt egyáltalán nincs hozzáférés, vagy ha van is, akkor ugyanazon szolgáltatásért helyi döntéstől függően azonos egy fogyasztási egységre jutó jövedelmi helyzetben is önkormányzatonként jelentősen eltérő díjat fizet a szülő - változtatni kell tehát azon, hogy a hozzáférés a szerencsén, az ügyességen, a kapcsolatokon, a szülők lakhelyén, valamint pénztárcájuk vastagságán múljon.

A fentieket figyelembe véve a Népesedési kerekasztal javaslatai három fő téma köré csoportosíthatók:

I.              A gyermekek napközbeni nevelését-gondozását biztosító intézmények továbbfejlesztése - jogszabály-módosítások

II.           A finanszírozási anomáliák rendezése

III.        A civil és a kormányzati kommunikáció javítása a média által folyamatosan megerősített sztereotípiák leküzdésének segítésében

I. A gyermekek napközbeni nevelését-gondozását biztosító intézmények továbbfejlesztése - jogszabály-módosítások

A családok szükségleteihez igazodva valamennyi ellátás-típus komplex fejlesztésre szorul, oly módon, hogy mindenki számára elérhető, megfizethető legyen és a szülői-gyermeki igényeket a lehető legjobban ki tudja szolgálni.

A családi és a munkahelyi kötelezettségek összeegyeztetésének elengedhetetlen feltétele a mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt megfelelő, túlzsúfoltságtól mentes gyermekintézményi háttér megteremtése. Olyan színvonalú bölcsődék, családi napközik, óvodák, iskolai napközik legyenek, amelyekre a szülők nyugodtan rábízhatják gyermekük gondozását-nevelését.

Hároméves kor alatti ellátásban 5:1 az optimális gyermek-nevelő arány. A kisgyermekkori gondozás-nevelés során fontos, hogy jól képzett, válasz kész kisgyermeknevelő legyen a gyermekekkel, aki a kisgyermekek egyéni szükségleteire szabott figyelemmel, nevelnek-gondoznak. Manapság sok helyen 8-9-10 kisgyerek jut egy időben egy felnőttre, ami elfogadhatatlan.

Ezen túlmenően fontos az iskolások napközbeni ellátásának minőségi fejlesztése is: a tanítás utáni napközik, tanulószobák általánosan álljanak rendelkezésre, és nyújtsanak színvonalas, a családokat valóban tehermentesítő közoktatási szolgáltatásokat is.

A Népesedési Kerekasztal – értékelve a Kormányzat eddigi erőfeszítéseit – továbbra is úgy ítéli meg, hogy a legsürgetőbb a három éven aluliak ellátásának fejlesztése (bölcsőde, CSANA, közös igazgatású óvoda-bölcsőde) a nem, vagy nagyon kis mértékben ellátott, illetve a szegregátumokkal jellemezhető területeken. 2012-ig kb. 11 milliárd forint uniós forrás állt rendelkezésre a napközbeni ellátások, elsősorban a bölcsődei ellátások fejlesztésére, ezen összegből több ezer új férőhely átadására került sor. Minden igényt azonban így sem lehet kielégíteni, ezért elengedhetetlen a 2014-2020. ciklusban az uniós forrásból történő bölcsőde-, óvoda-bővítés/-építés, ill. kisebb településen hatékonyabb lehet a közös igazgatású bölcsőde-óvoda működési formában történő fejlesztés.

Mindezeket kiegészítve olcsóbb, önszerveződő (civil), az állami ellátó rendszer támogatását élvező, azzal szorosan, partnerként együttműködő alternatív megoldásokat is érdemes keresni. Különösen a kisebb településeken lehet hasznos, ahol vannak üresen álló, kihasználatlan - többnyire az önkormányzat tulajdonában levő, de a fenntartásukhoz szükséges anyagi forrás hiányában bezárt - épületek. Ezekben kialakíthatók és akár szociális szövetkezeti formában is működtethetők kisebb anyaközpontok, szülői klubok, játszóházak, családi napközik, vagyis olyan közösségi terek, ahol valóban találkoznak és együtt tevékenykednek a különböző gyermek- és felnőtt korosztályok – egymástól tanulva, egymást tanítva.

A középiskolások számára remek terep lehet mindegyik (állami, céges vagy civil fenntartású) intézmény az 50 órás közösségi szolgálatra!

A bölcsődei férőhelyek iránti igény meghatározására az önkormányzatok tényeken alapuló döntéshozatalának elősegítése érdekében van szükség. Rendszeres szükségletfelmérések készítése költséges, mind anyagi, mind humán erőforrás ráfordítás tekintetében. Jelenleg a gyermekvédelmi törvény előírja, hogy 10 000 lakos felett az önkormányzat köteles bölcsődét működtetni. Mégis van nem egy olyan 10 000 lakos feletti település, ahol nincs bölcsőde. Ennek még nincs szankciója. A törvényből is hiányzik, hogy a településen élő korosztály létszámához képest hány férőhely működtetését köteles az önkormányzat biztosítani. Tehát, a jogszabályt egyértelműbbé kellene tenni.

Javaslataink:

1)                      Határozza meg a gyermekvédelmi törvény, hogy lakosságszámra vetítve (a helyi lakosság korösszetételét is figyelembe véve) hány bölcsődei férőhelyet köteles működtetni az önkormányzat, s ha ezt nem biztosítja, akkor milyen eszközökkel szankcionálható. Véleményünk szerint átlagos korosztályi összetétel mellett 10 000 lakosonként minimum 60 férőhely szükségeltetik.

2)                      A 2010-ben végrehajtott bölcsődei csoportlétszám-emelés (tényleges építés nélküli férőhelybővítés) az alapterületek változatlansága miatt túlzsúfolt intézményekhez vezetett (a túlzsúfoltság növeli a gyermekkori megbetegedéseket, a mentális problémákat, az agressziót stb.), ezért a túlzsúfoltság megelőzése, valamint a minőségi kisgyermekellátás érdekében a csoportlétszámok max. 10-12 főben való meghatározása lenne indokolt a jelenlegi 12-14 helyett az egy időben jelenlevő gondozók számának növelésével.

3)                      Ugyanakkor szükség van a jó minőségű családi napközik számának növelésére is, melyek civil és vállalati, ill. intézményi családi napközik (vállalat, felsőoktatási intézmény, ipari park stb. vagy külön erre specializálódott cég a fenntartó) is lehetnének. Ez utóbbihoz szükséges, hogy a vállalatok, intézmények érdekeltekké váljanak a férőhelyek finanszírozásában, abban, hogy partnerek legyenek.

4)                      Pontosan kiszámíthatóvá kell tenni az újonnan megnyíló (uniós forrásból épülő) ellátások elérhetőségi időpontját: a bölcsőde építésére és CSANA megnyitására vonatkozó pályázatok elbírálása elhúzódik, ami, sajnos, nem segíti a várakozó gyermekek ellátáshoz jutását, ezért szorosabb időfaktor tartására van szükség a pályázatok elbírálásánál, azért, hogy mire a gyermek bekerülhet az ellátásba, ne „öregedjen ki” az adott intézményből.

5)                      A családi napköziknél sokat segítene a követelmények egyértelművé tétele, és ennek alapján az engedélyezési eljárás és az ellenőrzés egységesítése, miközben mindez nem járhat az ellátás felhígulásával.

6)                      Az újonnan bevezetett családi gyermekfelügyelettel kapcsolatosan sokan szakmai aggályokat fogalmaztak meg, ezért szükséges lenne újragondolni ezen ellátási formának a szabályozását, mivel számos családnak szüksége lehet erre a segítségre.

7)                      Célszerű lenne a családi napközik és a nem állami bölcsődék minőségbiztosítási rendszerét kialakítani, az állami (önkormányzati) bölcsődék minőségbiztosítási rendszerét megújítani, aktualizálni, érvényre juttatni. Ez azonban a jelenlegi extenzív fejlesztési időszakban ne járjon együtt a fenntartási költségeket lényegesen megnövelő követelmények megfogalmazásával.

8)                      A jó színvonalú és minőségi gyermekellátáshoz szükség van módszertani intézmények újbóli felállítására, működtetésére. Az oktatási ágazatban/pedagógusoknál beindul a tanfelügyeleti rendszer, amelyhez hasonló forma jelenlegi szüneteltetése a szociális ellátás területén elfogadhatatlan.

9)                      Az óvodai rendszer kiépítettsége ugyan meghaladja az európai átlagot (bár szintén fejlesztendő), a 3-6 évesek gyermekintézményi ellátottsága ma már eléri a 2010-es EU-célt, de a 3 éves kortól kötelező óvodáztatás és a 95 %-os EU 2020 cél, további gondolkodást igényel ezen a téren is. Megoldást jelenthetne, ha az óvodák nem vehetnének fel 2,5 éves kortól gyermeket (a 2,5 éves korú gyermekek óvodáztatása az óvodai szakma képviselői szerint sem helyes)csak három éves kortól, éspedig legfeljebb 25 fős létszámú csoportokban.  Emellett szakmailag indokoltnak tarja mind a bölcsődei, mind az óvodai szakma, hogy az adott nevelési évben harmadik életévüket betöltő gyermekek csak szeptember 1-jétől mehessenek át óvodába. De egyes esetekben megfontolandó - figyelembe véve a gyermekek eltérő fejlődési ütemét -, hogy a gyorsabban fejlődő gyermek számára a nevelési tanácsadó hamarabb is engedélyezhesse az óvodai nevelést (ugyanúgy, mint ahogyan a lassabban fejlődő gyerek 6 évesen is maradhat az óvodában).

10)                  Ezzel párhuzamosan szükségesnek látjuk a bölcsődei gondozási díj felülvizsgálatát is, mivel jelenleg az önkormányzatok saját döntése, hogy bevezetik-e a gondozási díjat, aminek következtében egyenlőtlenségek alakultak ki. Kívánatos lenne, hogy a szülők a gondozási díj elkerülése érdekében kialakult gyakorlattal szemben ne a jóval magasabb csoportlétszámú (más életkorú gyermekekre berendezkedett) óvodákat, hanem a 3 éven aluliak nevelésére-gondozására szakosodott bölcsődéket vegyék igénybe. Az így felszabaduló férőhelyek segíthetnék a kötelező óvodáztatás biztosítását.

11)                  A kötelező óvodáztatás biztosítása érdekében javasoljuk még, hogy azon családi napközik is teljesíthessék e feladatot, ahol főállásban óvodapedagógust alkalmaznak.

12)                  A 6 év alatti sérült gyermekek napközbeni ellátása az új köznevelési törvény és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló törvény hatálybalépése után sem zökkenőmentes. Sokan kiszorulnak a korai fejlesztésből, ezért kívánatos a sérült gyermekeket ellátó rendszer újragondolása, az egyes ágazati (egészségügy, szociális, oktatási) jogszabályok és gyakorlat összehangolása és a „gyerekút” pontosítása, beleértve a diagnózis minél korábbi megállapítását, ami nagyobb esélyt adhat az eredményes fejlesztésre.

13)              Adókedvezménnyel, az uniós támogatások elérhetővé tételével ösztönözni kellene a munkáltatókat munkahelyi bölcsődék, vagy ún. közös igazgatású bölcsődék-óvodák létesítésére, munkahelyhez közeli gyermekintézmények működtetésére. Természetesen, ideérjük azt a megoldást is, amikor több munkáltató hoz létre és tart fenn egy gyermekintézményt, vagy a munkáltató hozzájárul önkormányzati intézmény létrehozásához, fenntartásához. Közepes munkáltatók esetén megoldást jelenthet munkahelyi fenntartású családi napközi létrehozása. Ennek érdekében jogszabályi változtatásokra is szükség van, melyeknek elengedhetetlen része az ellátás beemelése az ún. teljesen adómentes cafeteria-elemek közé.

A munkáltatók részéről olyan béren kívüli juttatás lehetne a bölcsődék, óvodák, családi napközik biztosítása, mellyel motiválni tudják a kisgyermekes alkalmazottakat, és ami komoly lépés lehet a családbarát munkahelyek tömegessé válása felé.

II.        A finanszírozást meg kell oldani a napközbeni ellátások terén

A koragyermekkori nevelés és gondozás egy gyermekre eső költségei legalább olyan nagyok lehetnek, mint az iskolai oktatáséi, különösen, ha a nevelés-gondozás magas színvonalú. Ugyanakkor a kutatások azt mutatják, hogy a magas színvonalú koragyermekkori nevelés és gondozás javítja a költség/haszon arányt. Vagyis a koragyermekkorban megvalósított nagyobb összegű, befektetés jelentős megtakarítás, sőt, költségvetési többletbevételtjelenthet a későbbiekben. A mindenki számára elérhető, magas színvonalú, befogadó koragyermekkori nevelés és gondozás mindenki számára előnyökkel jár.

A bal oldali ábra szemlélteti az emberi agy fejlődését, a jobboldali az egyes életkorokba történő befektetés megtérülését. (Harvard Egyetem 2000.)

A finanszírozás mindenkori elveinek kialakítása során indokolt figyelembe venni, hogy a kisgyermek 3 éves kora előtti munkába állás nemcsak az államháztartás szempontjából lehet kedvező, hanem a család számára jövedelemtöbbletet, a munkáltató számára pedig szakemberei megtartását, anyagi hasznot jelent, valamint munkahelyeket biztosít a gyermekintézményekben.

Javaslatok:

1. Az önkormányzatok „pályázási hajlandóságának” fokozása érdekében szükségesnek látszik a finanszírozás rendezése, igazságosabbá tétele, valamint a bekerülési költségek optimalizálása.

Ennek egyik eleme a bölcsődei és családi napközis normatíva számítási módjának megváltoztatása: javasoljuk, hogy az óvodákéhoz hasonlóan a felvett gyermekek után állapítsák meg a bölcsődei normatívát, ne a jelenlegi formában, amely kizárólag a jelenlétet honorálja. Indokolt lenne a normatíva megállapításánál figyelembe venni a nyitvatartási napok számát is.

2. A fenntartási, bekerülési költségek optimalizálása jelentősen segíthetné az intézményeket fenntartó önkormányzatokat. A bekerülési költségek jelentősen függnek az épületek állagától. Sajnos, a 25-45 éves bölcsődei épületek jelentős része elöregedett, korszerűtlen, rendszeres csőtörések, beázások, fűtés- és nyílászáró-problémák növelik az egy gyermekre kimutatható éves bekerülési költséget. Ezért a fenntartási költségek csökkentése érdekében szükséges a pályázatok kiírási körének és forrásának bővítése: a fenntartók településmérettől függetlenül bölcsődei épületek felújítására és eszközvásárlásra is pályázhassanak.

3.        A CSANA-k finanszírozását is javasoljuk újragondolni, mert igazságtalan, hogy a gyakorlatban a teljes működési önköltség ráterhelődik a szülőkre. Biztosítani szükséges, hogy első lépésként a hátrányos és ellátáshiányos településeken újonnan megnyíló családi napköziket a gyermekvédelmi törvény befogadja a finanszírozási rendszerébe - a rendelkezésre álló kapacitástól függetlenül -, aminek eredményeként az újonnan megnyíló családi napközik is jogosulttá válhatnának a normatív támogatásra. Indokolt ezt fokozatosan a többi településen is bevezetni.

4.        Javasoljuk, hogy a sérült gyermeket nevelő szülők megterhelésének csökkentése és az ellátórendszer elérhetősége, valamint a jó minőségű korai fejlesztés érdekében a sérült gyermekek ellátásával foglalkozó intézmények, szolgáltatások valamennyi (egészségügy, oktatás, szociális) ágazatban kiemelt finanszírozásban részesüljenek.

5.      A támogatás/térítés szabályait akképpen szükséges kialakítani, hogy a családjukon kívüli munkavállalást választó szülők számára a napközbeni gyermekellátás fenntartótól/településtől függetlenül elérhetővé váljon. Az Államkincstáron belül sincs konszenzus a napközbeni gyermekellátás normatív finanszírozásának ellenőrzésével kapcsolatban: minden területi kincstár más dokumentumokat kér, mást fogad el, máshogy ellenőriz. A rendszer bonyolult,és, a normatíva gyakorlatilag csak a költségek harmadára-negyedére elég:

- az állam a saját maga által fenntartott intézményeket kiegészítő normatívával segíti CSANA esetében (a nem állami fenntartó semmit nem kap),

- a kistérségi fenntartású intézmények korábban plusztámogatásban részesültek - a kistérséggel megkötött ellátási szerződés lehetősége azonban 2010. január 1-jével megszűnt.

III.      A civil és a kormányzati kommunikáció javítása a média által folyamatosan megerősített sztereotípiák leküzdésének segítésében

Kormányzati és civil szervezeti kommunikációval szükséges segíteni az alábbi stigmák leküzdését:

1.     „Rossz anya”: az az anya, aki 3 év alatti gyerekét „beadja” a bölcsődébe, „idegenekre bízza gyermekét”, külső és belső frusztrációnak van kitéve.

Ezzel szemben: tételezzük fel az anyákról, hogy a legjobbat kívánják gyermeküknek, a bölcsődei kisgyermeknevelők felkészültek, a gyermektársasághoz tartozás – különösen egy-másfél éves koron felül - a kicsinek is lehet öröm, fejlődési lehetőség. Nem minden gyermek igényel 24 órás jelenlétet az anyától. Részmunka, projektmunka, táv- és otthoni munka a gyermek otthoni gondozása mellett is vállalható, és az anyának sokszor szüksége van más tevékenységekre ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, jó anya legyen. A sorsával elégedett, pályáját, párkapcsolatának egyensúlyát illetően kielégítő perspektívákkal rendelkező anya tartósan jó anya lesz.

2.    A szakmai pályafutást, fejlődést, kiteljesedést fontosnak tekintő, munkahelyüket, korábbi eredményeiket, tudásukat, státusukat és családjuk addigi életszínvonalát, vagy akár csak az anyagi függetlenségüket megőrizni kívánó munkavállaló anyák törekvései többségükben nem önzésből fakadnak, hanem abból, hogy a hosszabb otthonmaradás szeretett foglalkozásuk végleges elvesztésének veszélyével járna, ill. életüket nemcsak a háztartáson belül képzelik el, teljesebb életre vágynak.

Megjegyzendő, hogy az otthoni gyermekgondozás, illetve a gyors munkába állás közötti döntés igen gyakran nem értékválasztás kérdése. Bizonyos esetekben egy anya azért áll munkába, mert a család nem tudja nélkülözni a munkajövedelmét, vagy amikor az anya éppen a miatt marad maximális ideig otthon a gyermekével, mivel nem tud elhelyezkedni, más szakmába akar kezdeni, ehhez tovább képezni is magát, vagy éppenséggel meg akarja várni, míg elmúlik a munkahelyén valamely kellemetlen állapot, és nem egyszer pedig azért, hogy felnőtt betegét ápolni tudja.

3.      Ugyanilyen stigmaként tud működni az is, ha valaki – ez főleg több gyermek esetén jellemző – valóban „főállású” anyaként, a gyermekei otthoni gondozását választja hivatásának, mert a gyermekei, ill. a család érdeke, a lelke ezt kívánja, az értékrendje szerint ez a követendő út. Világosan kellene látni, érzékeltetni, hogy nemcsak munkavállalóként munka a gyermekgondozás, hanem csecsemő vagy több kisgyermek ellátása nagyobb munkaterheléssel jár, mint akár a teljes munkaidős foglalkoztatás. Mind a médiában, mind egyes szervezetek részéről azonban számos negatív ítélet fogalmazódik meg ezekkel az anyákkal szemben, ami éppúgy elfogadhatatlan, mint a szokásosnál hamarabb munkába álló anyák esetében a „karrieristának” bélyegzés.

Javaslat:

1.      A sztereotípiák leküzdésére is alkalmas kezdeményezés lehet a Családháló közössége által alapított Családháló Díj, amellyel a gyermekvállalásért, gyermeknevelésért, gyermekek egészségéért felelősen tevékenykedő szakembereket, intézményeket tüntetik ki, ezzel is segítve az intézmények és a gyermekekkel foglalkozó szakemberek elismertségét.

2.      Érdemes lenne átgondolni, hogy a jelenleg már több megyében, ill. egyes településeken is működő „Év Családja” díjat rendszerszerűvé téve minden megyére kiterjesszük.

3.      A gyermekellátó helyet fenntartó vállalkozást közbeszerzési jellegű pályázatokon előnyben kellene részesíteni.