Megosztom

A Népesedési Kerekasztal koncepciója a nyugdíjrendszer1 reformjára

 

Készítette: Botos Katalin, Gál Róbert Iván, Morvayné Bajai Zsuzsanna, Botos József

A magyar társadalomban kritikus mértéket öltött a gyermekvállalás visszaesése. Az elöregedés, a járulékfizetésre alkalmas munkavállalók számának csökkenése belátható időtávon belül finanszírozhatatlanná teszi a nyugdíjrendszert. Ennek elkerüléséhez több gyermek vállalására és a munkaerő-piac igényeinek megfelelő felnevelésére van szükség.

A jelenlegi magyar nyugdíjrendszer csaknem kizárólag felosztó-kirovó elven működik, gyakorlatilag bünteti a gyermekvállalást. Az efféle rendszerek három generációt kapcsolnak össze: az aktív korúak kifizetik az idősek nyugdíját, cserébe azért, mert a mostani idősek felnevelték őket, és egyben felnevelik a következő járulékfizetői generációt, akik majd az ő nyugdíjukat finanszírozzák. A nyugdíj-megállapítás szabályai e két kapcsolat közül azonban csak egyet vesznek figyelembe, azt, hogy valaki aktív korában mennyit adott a nálánál idősebbeknek (mennyi járulékot fizetett). Mivel a kifizethető nyugdíjak nem kizárólag ettől függnek, hanem főleg attól, hogy mennyi erőforrást fordítottak a következő járulékfizető generáció felnevelésére, a jelenlegi rendszer inkonzisztens, igazságtalan, gyakorlatilag önfelszámoló, és ezért korrekcióra szorul.

(Ez a megállapítás nem csak a magyar rendszerre érvényes, ahogy a gyermekneveléstől függő nyugdíj ötlete sem hazai találmány.)

Olyan nyugdíjreformot javasolunk, mely figyelembe veszi a gyermeknevelésre fordított egyéni erőfeszítéseket, a felnevelt gyermekek számát és iskolázottságát is. Olyan megoldást tartunk célszerűnek, amely csökkenti, kedvező esetben teljességgel felszámolja azt a ma valójában létező gyermekességi adót, amelyet a fennálló rendszer a gyermeknevelésre, a gyermeket nevelőkre közvetetten kivet.

A jövőbeni nyugdíjszabályok több területen is érvényesíthetik a gyermeknevelési ráfordítások szerinti megkülönböztetést.

  1. Az első esetben a gyermeknevelés szerinti különbségtétel a megtérülési szakaszban, azaz nyugdíjas korban érvényesülne.

1.1 Az egyik lehetőség a megtérülési időszakban a gyermeknevelést figyelembe vevő nyugdíjformula.

    1. Ennek egyik alesete a kezdőnyugdíjak átsúlyozása: azoknak a kezdőnyugdíját, akik egynél több járulékfizetőt állítottak maguk helyett, 1-nél magasabb, az e szintnél kevesebbel hozzájárulók járadékát 1-nél kisebb szorzóval súlyozzuk.

1.12 További, a kimenetelt tekintve hasonló megoldási lehetőség a felhalmozási periódusban gyűlő jogosultságok gyermeknevelés szerint eltérő kamatozása. Ez a megoldás egyéni számlavezetést tételez fel, ahol az egyén nevében történő járulékfizetést rögzítik, a halmozódó eszmei nyugdíjvagyont pedig egy alkalmasan megválasztott kamatlábbal kamatoztatják, majd a korhatár elérésekor életjáradékra váltják. Az eszmei kamatláb függővé tehető a gyermeknevelési erőfeszítésektől: a több gyermekkel hozzájárulók nyugdíjvagyona magasabb, a kevesebb gyermeket nevelőké alacsonyabb kamattal kamatozik.

1.2 .Ugyancsak egyik lehetséges megoldása a gyermekneveléstől függő nyugdíjkorhatár. A normál korhatártól csak azok kaphatnak járadékot, akik megfelelő számú (az egyszerűség kedvéért: legalább egy) járulékfizetőt állítottak maguk helyett. A többiek nyugdíját is megállapítják a korhatár elérésekor, de csak magasabb életkorban kezdhetik meg a járadékfelvételt. A köztes éveket továbbdolgozással vagy korábbi megtakarításaik felhasználásával kell áthidalniuk. A fejenkénti egy járulékfizető páronként két felnevelt gyermeket jelent.

  1. A gyermeknevelés érvényesítési módozatainak másik családja a járulékfizetési periódusban alkalmazott különbségtétel. Bár a fentebb ismertetett eljárás a kamatlábakról már aktív korban is látható különbségeket teremt, de ennek érvényesítéséig mégiscsak ki kell várni a nyugdíjkorhatárt.

Lehetséges azonban a járulékfizetés szakaszában is a járulékmértékek eltérítése gyermekszám szerint. Sok szempontból ez lenne a legtisztább megoldás, konzisztens azzal a felfogással, amely a gyermeknevelést természetbeni járulékfizetésnek tekinti. Továbbá ez lenne az a megoldás, amely időben a legközelebb hozza a következményeket, így a várható viselkedési reakciók (magasabb emberi tőke beruházás) is erőteljesebbek lehetnének. A járulékmérték szerinti szórást azonban csak kisebb mértékben javasoljuk az új rendszerben érvényesíteni.

 

Mindezt figyelembe véve, az indítványozzuk, hogy a nyugdíjrendszert egy a fenti alapelveken nyugvó és a vázolt elemekből álló csomag szerint reformáljuk meg. Azt, hogy melyik megoldást milyen mértékben vegye figyelembe a törvényalkotó, a részletesebb kidolgozás szakaszában kell meghatározni. Fontos azonban, hogy átlátható, mindenki számára érthető elvek alapján álló rendszer jöjjön létre. Egy ilyen reform várakozásunk értelmében fenntarthatóvá és hosszabb távon is finanszírozhatóvá tenné a nyugdíjrendszert Ugyanakkor a szakirodalom csaknem egyöntetű álláspontja szerint jelentős mértékű igazságtalanságot korrigálna és kiiktatna egy mesterségesen létrehozott és fenntartott, erős termékenységi ellenösztönzőt.

A fentiekben körvonalazott nyugdíjreform a negyvenedik életévüket betöltött személyekre, így a már nyugdíjasokra sem vonatkozna,

- felkészülési időt biztosítana az egyéneknek az új rendszerhez való alkalmazkodásra (például a családtervezésben, illetve gyermektelenek esetében a fokozott nyugdíj-előtakarékoskodás megvalósításában), ily módon az eddigi méltánytalan többletterhet a gyermektelenek viselnék,

- már a jelenlegi informatikai fejlettségi szinten is megvalósítható, kellő átláthatóságot biztosító, közérthető rendszer lenne.

Célszerű lenne a gyermeknevelési teljesítmény miatt szükségessé váló egyéni nyugdíj-előtakarékoskodásban felhalmozódó forrásokat a gyermeknevelést segítő módon kamatoztatni.

Mindemellett szükség van a kapcsolódó területek további összehangolt szabályozására, beleértve az EU-n belül szükséges egyeztetéseket, jogharmonizálást is. A javaslat társadalmi elfogadottságának, sikeres alkalmazhatóságának biztosítása érdekében legalább ilyen fontos továbbá a magyar állampolgárok szemléletbeli felkészítése is.

Budapest, 2014. május 28.

 

1 A javaslat kimondottan az öregségi nyugdíjrendszer és az ehhez szervesen kapcsolódó nyugdíjszerű ellátások alapelveire vonatkozik, a rokkantnyugdíjak rendszerét nem érinti.