Megosztom
 
A fejlett országokban a csökkenő születésszám miatt nem csak a hagyományos „pay as you go” nyugdíjrendszerek nem fenntarthatók, hanem az elöregedő társadalom, mint pl. Japánban, már a gazdaság egészséges működését is veszélyezteti. Ebben a helyzetben számos elgondolás született a helyzet orvoslására. Ezen elképzelések alapvetően két nagy csoportba oszthatók, az egyik csak a nyugdíjrendszer reformját célozta, és annak fenntarthatóságát például az öngondoskodás bevezetésével kívánta orvosolni, míg a másik elképzelés az egész gazdaság szempontjából egészségtelen demográfiai struktúra javítását célozta, például a külső bevándorlás ösztönzésével. Ezen túl felmerült néhányösszetett elképzelés is, amely a nyugdíjrendszer reformjával kívánta volna fenntarthatóvá tenni nem csak a nyugdíjrendszert, de hosszabb távon a demográfiai helyzetet is javította volna.
 
Az egyik legérdekesebb és leginnovatívabb elképzelést Hans-Werner Sinn, a Müncheni Egyetem Közpénzügyi Tanszékének tanára dolgozta ki. Sinn professzor szerint először is vizsgálni kell, milyen tényezők váltották ki a demográfiai változásokat, hogy aztán annak fényében lehessen megfelelő megoldásokat kialakítani. Sinn professzor a demográfiai apályt már elég régen, még 1999-ben leadott, decsak 2002-ben megjelentcikkében – a születésszabályozás könnyebbé válása mellett -- alapvetően a hagyományos nyugdíjrendszernek tudja be, amelyről azt írja, hogy az nem más, mint „biztosítás azért, hogy ne szülessen elegendő gyermek”. Véleménye szerint a gyermekek korábban az egyetlen biztosítékot jelentették a szülők időskori ellátására, valamint a gyógykezelésükre. Atársadalombiztosítási rendszer azonban egyidejűleg helyettesítette a gyermekek által a szülőknek időskorban nyújtott eltartást és a gyógykezelést.  Sinn professzor szerint logikus, hogy amennyiben a nyugdíjrendszer okozta a demográfiai törést, akkor a megoldás is ott keresendő. Ezért dolgozta ki a gyermekfedezeti nyugdíj gondolatát, amelyet mások is átvettek és továbbfejlesztettek. Sinn professzor cikkében meggyőzően bizonyította, hogy az egyéb elképzelések, mint például a külföldi bevándorlás ösztönzése és elősegítése csak látszólag képesek kezelni a válságot, mert a képzetlen bevándorlók oktatása és az általuk okozott társadalmi feszültségek kezelése olyan sokba kerülne, hogy végső soron nem érné el a társadalombiztosítási járulékfizetésük növekedéséből adódó bevételemelkedést. De a bevándorlás elősegítése valószínűleg azért sem lenne képes meggátolni az európai demográfiai katasztrófát, mert ahogy azt például Svédország helyzete mutatja, napjainkban a nők termékenységi arányszáma a jelentős Európán kívüli bevándorlás ellenére viszonylag alacsony, 1,87 volt ott az EUROSTAT szerint 2018-ban, és a népességcsökkenés megállításához szükséges 2,0 feletti arányt még sokáig, 2060-ig nem is remélik elérni. Sinn professzor említett cikkében egy olyan összetett nyugdíjrendszert javasolt, amelyben egyszerre lenne jelen a hagyományos felosztó-kirovó (pay-as-you-go) nyugdíj, az általa bevezetni javasolt gyermekfedezetinyugdíj (Child Related Pension), valamint a kötelező magán megtakarítási öngondoskodó (mandatory private savings) rendszere. A javaslat központi elemét a gyermekfedezeti nyugdíj képezte volna és ennek a lényege az volt, hogy a gyermekvállalást (a gyermekek számát) figyelembe kell venni a nyugdíjban is. Sinn professzor elképzeléséhez nagyon hasonló javaslatot fogalmaztak meg James Hyzl, Jiří Rusnok, Martin Kulhavý és Tomáš Řezníček cseh kutatók még 2005-ben megjelent cikkükben. Hazánkban Botos József és Botos Katalin, az utóbbi időkben pedig Banyár József professzor fogalmazott meg hasonló elképzeléseket, illetve pár évvel később Giday András és Szegő Szilvia vetették fel a gyermekfedezeti nyugdíjrendszer ötletét. Banyár tudományosan bírálta és dolgozta át Samuelson nyugdíjelméletét, Giday és Szegő javaslata pedig annyiban tért el Sinn és Botos professzorok javaslatától, hogy nem csak a gyermekek számát venné figyelembe, hanem azt is, mennyire piacképes a gyermekek tudása is.
 
Természetesen lényeges az is, hogy a gyermekvállalást ne csak a nyugdíjrendszer reformjával, hanem egyéb eszközökkel (a fiatal házasok pénzügyi támogatása, a lakáshoz jutás segítése, valamint bölcsődék építése) is előmozdítsa az állam, mert ez biztosíthatná, hogy a megszületett gyermekek megfelelően készülhessenek fel a 21. század kihívásaira, és az édesanyák is képesek legyenek szakmailag fejlődni.
 
Árva László
A Népesedési Kerekasztal által 2019. június 13-án szervezett konferenciára készült absztrakt