Bár az Európai Unió tagállamainak nagyjából fele érvényesít valamilyen, a gyermekneveléshez kötődő kedvezményt nyugdíjszabályaiban, ezek az elemek csupán szimbolikusak. A felosztó-kirovó nyugdíjrendszerek ellátás-megállapítási szabályai többnyire és leginkább a járulékfizetési élettörténetre épülnek, vagy azt modellezik valamiképp. Egy olyan transzfer-folyamot tehát, amit a várományos a magánál idősebbeknek fizetett ki. Mindez azon nyilvánvaló tény ellenére történik így, hogy a kifizethető nyugdíjak összege valójában nem ezen múlik. A várományos nyugdíja azon múlik, hogy a nálánál fiatalabbaknak mekkora a járulékfizető képessége. Azon tehát, hogy mennyit invesztáltak emberi tőkéjükbe, gyermeknevelés, gondozás, ellátás, családtámogatás, oktatás, egészségi kiadások és egyebek formájában. Ez az inkonzisztencia önmagában még nem teremt egyenlőtlen feltételeket, ha a két ellentétes irányba, az aktív korúaktól a gyermekek felé és az aktív korúaktól az idősek felé folyó transzferáramlatok korrelálnak egyéni szinten. Előadásunkban a teljes transzfercsomagot (azaz az állami, piaci és háztartási csatornákon keresztülfolyó készpénzes és természetbeni transzfereket) számításba véve bemutatjuk, hogy nem ez a helyzet. A gyermeket nevelők lényegesen több transzfert adnak aktív korukban ugyanazért az időskorban megkapott transzfercsomagért, mint a gyermeket nem nevelők. Vagy másként, ugyanazért az időskorban kapható transzfertömegért a gyermeket nevelőknek lényegesen többet kell fizetnie aktív korukban, mint a gyermeket nem nevelőknek.
Állításunkat a Nemzeti Számlákban és a Háztartási Szatellitszámlában található tételek életkor szerinti felbontása alapján felrajzolt, gyermeknevelés szerint megbontott stilizált életpályákkal, illetve a kérdéses életpályák során felhalmozódó transzfertömegek jelenértékeinek összehasonlításával támasztjuk alá.
Gál Róbert Iván - Medgyesi Márton
A Népesedési Kerekasztal által 2019. június 13-án szervezett konferenciára készült absztrakt